Megszólalt a Költő megint
Istent idézi szó szerint
Nem múlt nyugodtan az éje
Ontja mit csak bír elméje

Feloszlatja posvány csendet
Kiáltja ki mitől szenved
Zengő hanggal bús haraggal
Reped tőle kő s agyag fal

Előtör a porhamvából
Izzó szeme villámot szór
Azt teszi mi néki dolga
Szívét Lelkét tollba mondja

S utoljára hagy egy Imát
Megremeg e hitvány világ
Hülyeségnek kora lejárt
Mert MEGHÍVTA A MAGYAR KIRÁLYT...!

Téglaporból betonporból
Készül a mi kenyerünk
"Multi" mérget minden vackot
Zokszó nélkül lenyelünk...

"E" kétszázhúsz kétszázharminc
Moslékgyárból kikerül
Túlélnünk "E" méregözönt
Nem biztos hogy sikerül...

Nem elég a gyom irtószer
S génkezelés "áldása"
"E" trágyától kóválygós
A szegény ember járása...

Mit a "multik" elénk raknak
S kínálgatnak a szánknak
Annál sötét középkorban
Disznók jobbat zabáltak!

Tudom hogy a "multik" zsebe
Pénztárcája imádja
De lehet hogy az embernek
Táplálóbb a hígtrágya...

Sósav kénsav mûanyag is
"E" listáján megfordul
A fogyasztó vagy a gyomra
"E" étektõl felfordul...

Hatoljon a szívembe
Isten Igazsága
Ne maradjon belőle
Egy darab sem hátra

Égessen a lelkembe
Fényt az éjszakába
Hamvadjon e lényemnek
Anyagias vágya

Pusztuljon e szellemnek
Összes porcikája
Járja által mindenem:
Isten Igazsága!

Fénykorodban Isten mellett
Őrizted a helyedet
Szívedben élt teljesedett
A Földöntúli SZERETET

Isten dicső országában
LELKED vala vagyonod
Nem köröztek házad táján
Irigykedő rokonok

Nem lehettél senki ura
Nem lehettél rabszolga
Nem jártad a birtokaid
Harácsolni raccsolva

Ám jött a Sátán s elámultál
Felültél szép szavára
Felszálltál de lezuhantál
E nyomorult világba

Van már szolgád van vagyonod
Irdatlan sok rengeteg
Csak a Lelked a Nyugalmad
„Az Istennek” sem leled

De jól tudod te adtad el
Miattad lett semmivé
Lecserélted Júdás bérre
Lelked így az Ördögé…