Megszólalt a Költő megint
Istent idézi szó szerint
Nem múlt nyugodtan az éje
Ontja mit csak bír elméje

Feloszlatja posvány csendet
Kiáltja ki mitől szenved
Zengő hanggal bús haraggal
Reped tőle kő s agyag fal

Előtör a porhamvából
Izzó szeme villámot szór
Azt teszi mi néki dolga
Szívét Lelkét tollba mondja

S utoljára hagy egy Imát
Megremeg e hitvány világ
Hülyeségnek kora lejárt
Mert MEGHÍVTA A MAGYAR KIRÁLYT...!